A Kárpátia szívbe markoló dalainak egyike a Tábori posta. Bizony nehéz is belegondolni hányan éltek így tudatlan a háború szörnyű évei alatt, amikor a reményen kívül senki és semmi nem kecsegtetett sok jóval. Ha gitárt veszel kezedbe, ne feledd, mindig maradj őszinte!
SZÓLÓ:
E————————–
A—–0–0-3——-2-2-3-0-
D-2-0——–2-2-0———
G————————–
B————————–
E————————–
E————————–
A—–0–0-3——-2-2-3-2-
D-2-0——–2-2-0———
G————————–
B————————–
E————————–
A C G F
A C G E
A D G C
Hol a magas hegyek júniusban fehér kucsmát hordanak,
F D E A
És pisztráng rajok úsznak el a korhadozó híd alatt.
A D G C
Hol lent a völgyben kétszáz kémény füstfelhõket ereget,
F D E A
Élt egy asszony magányosan , férjérõl várt híreket.
A D G C
Két éve már , hogy tábori lap nem oldotta magányát,
F D E A
Reménykedve várta mégis minden nap a postáját.
A D G C
A kertkapuhoz kisétálva leste meg a hírhozót,
F D E A
És könnyes szemmel sétált vissza ma sem kapott semmi jót.
A D G C
Egy nap aztán furcsa levél érkezett a címére,
F D E A
Csináltasson igazolványt megváltozott nevére.
A D G C
Megírták , hogy mikor menjen melyik házba és hova,
F D E A
Igy lett Kovács Máriából, Maria Kovacsova.
A D G C
Ki tudja már mennyi hosszú év repült el azóta,
F D E A
Hogy utoljára levelet hozott ki neki a posta.
A D G C
Esténként férje fényképét fekteti párnájára,
F D E A
Beszél hozzá símogatja és hûségesen várja.
A D G C
Egyszer aztán nyílt az ajtó és ott állt a vén baka,
F D E A
Mankójára támaszkodva a fogságból tért haza.
A D G C
Nem szóltak csak nézték egymást mint szerelmük hajnalán,
F D E A
Nézte egymást némán az az ifjú és a szép leány.